A Szaturnusz nagy holdjai közül ez a legkülső, amelynek egéről már meglehetősen kicsinek látszódik a Szaturnusz. 1671-ben fedezte fel Giovanni Domenico Cassini. Érdekes jellemzői egyike, hogy bár jégből áll, ami világos, majdnem fehér színű, mégis az egyik felét egyfajta koromsötét por borítja. Elképzelhető, hogy ez évmilliók során rakódott rá, ahogyan „kisöpörte” a pályáját. Másik furcsasága, hogy az egész egyenlítőjén végigfut körbe egy hegylánc. Akár 20km-t meghaladó hegycsúcsok találhatók itt: a Naprendszer legnagyobb kiemelkedései között feltétlenül meg kell említenünk a Iapetus egyenlítői hegyláncát is.
Vélemény, hozzászólás?