Gliese 581c

Gliese 581c

Exobolygónak nevezzük azokat az égitesteket, amelyek a Naptól különböző csillag körül keringenek. Jelenleg 6087 ilyen bolygót ismerünk a Nasa Exoplanet Archive szerint 2026 februárjában.  A Gliese 581 jelű vörös törpe csillag tőlünk 20 fényévnyire található a Mérleg (Libra) csillagkép irányában, és a körülötte talált exobolygó az egyik első ún. szuperföld-típusú kőzetbolygó, amit felfedeztek. Az ilyen csillagok nagyon gyenge sugárzásúak a Naphoz képest, és kifejezetten hidegek. A körülötte található bolygók közel keringenek hozzá, gyakran a Merkúr pályáján belülre fér el az egész idegen naprendszer. Ez persze nem jelenti, hogy ne lehetne lakhatósági zónája, csak akkor az közelebb lesz a csillaghoz. Lakhatósági zónának nevezzük azt a részt, ahol folyékony víz jelenléte képzelhető el a bolygó felszínén. A Gliese 581c bolygó tömege a Föld tömegénél 6-szor nagyobb, szóval nagyon erős felszíni nehézségi gyorsulással rendelkezhet. Ha kialakult rajta élet, akkor sokkal masszívabb, a gravitáció szempontjából sokkal erősebb felépítésűek az ottani élőlények, mint az itteniek. A földi élőlények közül talán csak a Scolopendra nemzetség fajai bírnák ki ezt a gravitációs környezetet. Némiképp enyhíti ezt a helyzetet, ha óceánbolygóról van szó, tehát az egész felszínét óceán borítja. Ezt azonban jelenleg nem tudjuk, csak a pályaadatai ismertek, és a tömege. A nem olyan régen felbocsátott infravörös űrtávcső, a James Webb Űrteleszkóp egyik kecsegtető felhasználási területe éppen az, hogy az exobolygók légkörét lehet tanulmányozni vele, kémiai összetétel szempontjából: ez a gyakorlatban nagyon finom spektroszkópiai (színképelemzési) mérések révén lehetséges. Ha egyidejűleg találunk pl. metánt, oxigént, és szén-dioxidot is egy idegen bolygó levegőjében, akkor az már majdnem minden kétséget kizáróan az élet nyomát jelentheti. Hasonló módon spektroszkópiai alapon megfigyelhető kívülről pl. a földi fotoszintézis folyamata is. Tehát, ha idegen civilizációk néznek minket máshonnan, láthatják, hogy itt növények vannak, nagy mennyiségben, és azt is észreveszik, hogy oxigénes a légkörünk. Az exobolygó-kutatás jelenleg az extraszoláris (Naprendszeren kívüli égitestekkel foglalkozó) csillagászat egyik leggyorsabban fejlődő ága: nem csak az infravörös űrtávcső jelenlegi használata, hanem a szoftveres adatfeldolgozás roppant gyorsan növekvő sebessége miatt is. Az adatgyűjtés ma már felfoghatatlanul sok információt generál, aminek feldolgozására kizárólag így nyílik esélyünk. További tendencia az is, hogy egyre kisebb tömegű bolygókat fedezünk fel, és egyre messzebb található csillagrendszerekben. A Gliese 581-hez hasonló csillagok, bár hiába vannak közel (20 fényév nem nagy távolság), mégsem lehet őket a mi égboltunkról szabad szemmel látni, ugyanis vörös törpék lévén: annyira halványak.